Egy hét a nyugalom szigetén

Ez egy különleges adottságokkal rendelkező állás, hiszen rögtön a stéggel szemben egy nagy nádsziget helyezkedik el

                 és a pálya balra "nyílik", ahol található a szektorhatáron még egy nádsziget és számos kisebb, nagyobb öböl a balra található nádfalban.Az első nap kipakolással és helykereséssel telt,

            amelyben a radaron kívül hatalmas segítséget nyújtott a Szűcsi Völgy-Tó két halőre Nagy Miklós és Buki Dani. Aki a Szűcsire érkezik pecázni mindenképpen kérje ki a véleményüket

helykeresés kapcsán, mert tapasztalatukat lényegesnek gondolom az itteni sikerhez.

Az első hajnalban, reggel 4 óra környékén egy maszatolós kapás érkezett a középső botomra, amit egy markáns törést követő 6,5 méteres platón helyeztem el.

A csali egy szem 24 mm-es Redfect Wafter volt, amely a szó legszorosabb értelmében makulátlan volt.

A második nap délutánján meglátogatott Dani, aki a helyeimet átnézve kulcsfontosságú segítséget adott azzal, hogy a balos botomat segített átrakni egy kedvezőbb placcra

és segített lebójázni egy másik jónak vélt helyet, amit előetettem kb. 2 kg 24-mm-es Passion mango bojlival.
Miközben a csónakkal köröztünk, felfigyeltünk arra, hogy a stégtől balra található öbölben az amúgy kristálytiszta víz kávészínűre változott, amely nem jelent mást, mint hogy ott tanyáznak a halak.

Ez be is igazolódott, azonban mondhatni szívszaggató módon, hiszen a balos botomra aznap éjszaka 4 kapás érkezett, melyből sajnos csak 1 halat sikerült megszákolni, a többi az úszónád áldozata lett.

A második vesztett hal után végleg hagytam is a helyet és inkább leraktam 1 szem 24 mm-es Passion Mango Wafterset az előbb említett előetetett helyre.

Még hajnalban érkezett 1 kapásom a jobbos botomra, amelyet a szembeni nádsziget tövéhez helyeztem el (24 óra vízbenlét után), azonban részben balszerencséből,

részben pedig tapasztalatlan csónakhasználatom miatt a kagylópad áldozata lett ez a kapás is. Ez volt számomra a túra mélypontja,

azonban fontos tapasztalattal gazdagított csónakhasználat és helyválasztás terén. A harmadik nap csendesen telt, azonban reménnyel tele tértem nyugovóra.

Álmomból egy visítós kapás riasztott fel a balos botomon azon a bizonyos előetetett helyen. Egy félórás fárasztás és a 3 helyen leakadt zsinór kiszabadítása után, egy a csónakból

1. 15-18 kg-nak tűnő tükörponty tűnt fel, azonban amikor megmerítettem, akkor szembesültem valós méreteivel. Egyszerűen szólva hatalmas volt, a bölcsőt teljesen kitöltötte.

A hal hivatalos súlya 25,80 kg lett, ami nemcsak új személyes rekordom, hanem életem első 20 kg fölötti pontya.

A következő 2 napban nem volt kapásom, majd a hatodik nap hajnalán elfüstölt hosszas hallgatás után a középső botom,

melynek eredménye egy 19,10 kg 120-130 cm hosszú fekete hátú nyurgaponty volt, amely alig fért bele a mérlegelőbe.

  A nyerő csali a dupla 20 mm-es Greenfinity Wafters volt. Fontos, hogy a kapástalan időszakban folyamatosan etettem

ezt a helyet, amivégül be is érett. Az utolsó nap hajnalán még egy halat adott a középső bot,

egy 18 kg-os nyurgaponty személyében, ahol csali kombináció ugyanaz volt.

Konklúzió:

Több helyet kellett volna fenntartanom és etetnem a hét során (legalább 5-öt). 

A túrára 35 kg bojlival készültem, amelyből kb. 20 kg fogyott el, emellett pedig 60 kg magot és 25 kg pelletet szórtam el. Ha több helyet etettem volna, biztos hogy még 3-4 halat sikerült volna fognom.

Olyan etetésre, ami mag nélkül is adott halat nem kellett volna magot szórjak.Jobban le kellet volna reagálnom a halak mozgását, amint elhagyták a halak az állás bal oldalán található öblöket, át kellett volna pártoljak a mélyvíz felé.

Ez volt életem második solo pecája és messze a leghosszabb horgászatom eddigi életem során. Viszonylag rövid ideje bojlizom a

csapat más tagjaihoz képest (mindössze 3-4 éve) és bár tapasztalatomhoz és képességeimhez képest úgy érzem nagyon jó pecát

zártam.

Fontosnak érzem leszögezni, hogy bőven volt, amit jobban csinálhattam volna.

Kirchner András